Március 15 és Kossuth
Márton Judit

 Kossuth Lajos (1802 - 1894) volt Magyarország kormányzója azon harcok idején, ami a szabadságért, demokráciáért folyt és 1848 március 15-én kezdődött. Az idő tájt egy sor forradalmi esemény söpört végig Európa több városában: Párizsban, Palermóban, Nápolyban és Bécsben. A hírek gyorsan eljutottak Budára és Pestre is.

A legfontosabb esemény az volt, amikor a március 15-én a Nemzeti Múzeumnál Petőfi Sándor elszavalta az általa írt Nemzeti Dalt a múzeum előtt összesereglett tömeg előtt. Ez a költemény nagy hatással volt a nemzetre és arra sarkallta, hogy megszabadítsa Magyarországot a Habsburg elnyomástól. A forradalom vezetői összeállítottak egy 12 pontból álló listát, amiben többek között sajtószabadságot, parlamentáris demokráciát, Budapesten székelő felelős kormányt, egyenlő elbírálást a törvénykezésben, nemzeti hadsereget, a politikai foglyok szabadonbocsátását, egyenlőséget, szabadságot és testvériséget követeltek.

Egy több tekintélyes személyből álló parlamenti delegáció hajón Bécsbe utazott és bemutatta a követeléslistát a Habsburg császárnak. V. Ferdinánd azonban nem volt hajlandó megadni ezen jogokat az ő népének. Ennek hatására 1848 és 1849 között háború dúlt a magyar nemzet és a Habsburgok között. A szabadságért folytatott küzdelem végül is elbukott. A sereget legyőzték az orosz cár segítségével, és sok embert kivégeztek vagy bebörtönöztek. Kossuth nem adta fel a küzdelmet a nemes célért, és megpróbált nemzetközi támogatást szerezni a magyaroknak.

Kossuth a börtönben megtanult angolul és hivatalos meghívást kapott az Egyesült Államokba. Amerikai körútján számos városban szónokolt, és beszédet mondott a szenátus előtt is. Nagyon népszeru volt, az emberek szívesen hallgatták, de mégsem tudott tényleges támogatást szerezni.

Ma Kossuthnak mint a magyar demokrácia atyjának szobra áll az amerikai Kapitóliumban.
 

March 15th and Kossuth
By Judit Márton

Lajos Kossuth (1802-1894) was the Governor of Hungary during the fight for freedom, independence and democracy that led to an uprising on March 15, 1848. At that time a series of revolutionary events took place in several European cities, including Paris, Palermo, Naples and Vienna. The news quickly reached Buda and Pest.

An outstanding and memorable event took place March 15 on the steps of the National Museum. Here the popular poet, Sándor Petőfi – who wrote a poem for the occasion entitled “National Song” – recited the refrain before a huge crowd gathered in front of the museum. This poem appealed to the nation to launch a revolution to liberate Hungary from the Habsburg oppression. The leaders of the revolution compiled a list of demands: freedom of the press, parliamentarian democracy, responsible ministry in Buda-Pest, equal representation before the law, National Guard, freeing political prisoners, equality, liberty and fraternity.

A parliamentary delegation including several nobles boarded a ship and presented the document to the Habsburg Emperor. But Ferdinand V did not want to give these rights to his people. Later a war broke out fought by the nations of Hungary against the Habsburgs from 1848 to 1849. The freedom fight eventually failed. The army was defeated with the help of the Russian czar and many were executed and imprisoned. Kossuth did not give up the noble cause and tried to get international support for the Hungarians.

Kossuth learned English while in prison and gained an official invitation to the United States. He visited many American cities where he gave speeches to the public as well as before members of the legislature. Although he was very popular and people were eager to listen to him, he still couldn’t obtain support.

Today a statue of Lajos Kossuth stands in Washington, D. C., honoring him as the Father of Hungarian Democracy. 

1848 áprilisától kezdve a magyar országgyûlés többször is kénytelen volt újoncok toborzását elrendelni, hiszen egyre fenyegetõbbé vált a helyzet elsõsorban a délvidéki nemzetiségi villongások miatt. A szabadságharc számos katonadala Kossuth Lajos nevét emlegeti vezérként. Ennek egyik oka, hogy mind az országgyûlésben, mind a köznép körében rendkívüli hatást tudott gyakorolni híres szónoklataival. –Mint Jókai írja: "Úgy árasztani maga körül a fényt soha szónok nem tudta, mint õ."– A másik ok, hogy a Batthyány-kormány lemondásától fogva a Honvédelmi Bizottmány elnökeként, majd késõbb, mint kormányzó ténylegesen õ volt a politikai küzdelem legfõbb vezetõje. 

A toborzó dalok közül legnépszerûbb a jól ismert Kossuth-nóta, amelynek többszáz szövegváltozata és jónéhány dallamváltozata ismert. A dal keletkezéséhez számos legenda fûzõdik, pontos dátumát azonban ma sem ismerjük. A legvalószínûbbnek tûnik 1848 szeptembere, amikor Kossuth nevezetes alföldi toborzókörútján szónoklataival buzdította a népet a harcra. Jókai Mór szerint a szónoklatokra a ceglédi, nagykõrösi és kecskeméti nép "mindnyájan el fogunk menni" felkiáltással válaszolt. Káldy Gyula így ír az 1848-as alföldi toborzások kapcsán a Kossuth nótáról: "Szeged városának akkori két tanácsosa vezetésével zeneszóval kezdték a toborzást. Reggel indultak el, s déltájban a városházához visszatérve nemcsak a zászlóalj létszáma: 1000 ember volt teljes, de azon fölül még 300-an csaptak fel. Ez volt a harmadik zászlóalj, melynek parancsnoka Damjanich János lett. Mikor a Város zászlójukat fölszentelte, énekelték elõször az újoncok elõször a régi verbunkos nótára:

Magyarország édes hazám,
Néked szült és nevelt anyám.
Négy esztendõ nem a világ,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!

mert négy évre szólt a szolgálati idõ. Ugyancsak Szegeden verbuválták a 33. zászlóaljat is, mikor az országgyûlés a 200 000 újunc toborzását elrendelte, de akkor már a következõ verset alkalmazták:
Kossuth Lajos azt izente,
Hogy kevés a regimentje,

Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a haza!
(…) Így keletkezett a dal, melyet késõbb Kossuth-nótának kereszteltek el."

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából jelent meg Tari Lujza szerkesztésében az a népdalgyûjtemény, amelyben a szabadságharchoz kapcsolódó népdalok valamennyi legfontosabb típusát megtaláljuk. (Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Magyar Néprajzi Társaság Budapest 1998) Ebben a szerzõ a Kossuth nóta keletkezésével kapcsolatban számos további forrást idéz és a dal 17 dallamváltozatát mutatja be négy fõ dallamtípusba sorolva.

A legáltalánosabban ismert és mára nemzeti szimbólummá vált dallam feltehetõleg az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt keletkezett. A 19. századi köntösbe öltöztetett, de több elemében régies dallam, többek szerint Balkányi Szabó Lajos nótaszerzõ szerzeménye. A szöveg többnyire Kossuth Lajos nevének kimondásával indul. Az elõadásmód a változatos a lírai hangvételû rubatotól a feszes indulótempóig megfigyelhetõ. A régebbi gyûjtésekben igen gazdag a refrének formai változatossága is.

A Kossuth nóták második nagy csoportját alkotják azok a dalok, amelyek tulajdonképpen a jól ismert általános szövegek társításai más dallamokkal. Ezeknek talán legszebb példái a Vikár Béla 1903-as gyûjtésébõl ismertté vált székelyföldi változatok, amelyeket keserves-, ballada- és katonakísérõ szövegekkel is ismerünk. 

A harmadik csoportot az 1848–49-es katonaindulók közé is bekerült Egressy Benjamin szerezte népies mûdal dallamára énekelt Kossuth nóták alkotják. A dallam a Ne menj rózsám a tallóra… kezdetû szöveggel vált elõször népszerûvé, miután Szerdahelyi József A szökött színész és katona címû népszínmûvében 1843-ban elõször bemutatták. A közismert Süvegemen nemzetiszín rózsa kezdetû dal szintén e dallam sílusában íródott; különösen az elsõ két sorban érezhetõ a hasonlóság.

A negyedik típus egy kis hangterjedelmû, kupolás szerkezetû, népzenénk régi stílusrétegeihez sorolható dallam, amelyhez az Esik esõ karikára kezdetû, eredetileg szerelmi dalként énekelt szöveg kapcsolódott. A csárdás tempóban énekelt dalt Széken gyûjtötték egymás után többen is: Volly István 1940-ben, Jagamas János 1949-ben és Lajtha László 1954-ben. A változatok csak egy-két hangban térnek el egymástól. A könnyen megjegyezhetõ és énekelhetõ dal az iskolai tankönyvekbe is bekerült és országszerte közismertté vált. Mindenképpen örvendetes lenne, az énekórákról ismert dalt az eredeti széki hangzásban is minél többen ismernénk.

A Kossuth-nótát a szabadságharc leverése után betiltották (csakúgy, mint a Rákóczi- és a Klapka-indulót), azonban tudjuk, hogy titokban, vagy semmitmondó szövegekre továbbra is énekelték. "Ennek a Haynaunak az emberei járkáltak mindenfele, oszt elfogdosták, aki a Kossuth-nótát énekelte. Kossuth-kutyának hívták, aki énekelte." (Heves m.) "Énekelték a Kossuth-nótát, ahol csendõr nem volt a lakodalomban, mindég elõ volt Kossuth." (Tolna m.) 1850-tõl kezdve megváltoztatott szöveggel újra felhangzott a Kossuth nóta, majd ezt követõen egyre több dalgyûjteménybe, hangszeres zenei kiadványba is bekerült. A múlt század végétõl már a tankönyvekben is megtalálhatjuk a Kossuth nótát, így az iskolai oktatásnak is része lett.

1867-tõl kezdve a baloldali pártok kortesei a 48-as eszmékkel nyerték meg a tömegeket, s kortesnótáik rendszerint a Kossuth-nóta dallamára hangzottak el:

Kossuth Lajos azt izente,
Pécs városnak nincs követe.
Õ még most nem jöhet haza;
Jó követet kér a haza.
Éljen Irányi!

A pécsi nép érti szavát,
Szereti ez még a hazát,

Küzd, amiért ontottunk vért:
Ezernyolcszáznegyvennyolcért.
Éljen Irányi!

A Kossuth-nóta dallamára énekelt kortes szövegeket nemcsak Magyarországon, de Amerikában is énekelték. Káldy Gyula közre is adott egy New Yorkban énekelt változatot, hozzáfûzve, hogy "az amerikaiaknak annyira megtetszett a dal, hogy többfelé éneklik választások alkalmával".

Kossuth halála után újabb szövegeket fûztek a közismert dalhoz, amelyben ezt a szomorú eseményt énekelték meg:

Kossuth Lajos édesapánk,
Felesége édesanyánk.
Nyugosznak õk mind a ketten
Magyarország sírkertjében.
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza! 
(Méhtelek, Szatmár m.)

“Kossuth Lajos azt izente”

Feldogozta és előadja az Egyszólam zenekar.

Kísérő szöveg: Juhász Katalin

Az Udvarhely megyei Szentegyházasfalun 1902-ben gyűjtötte Vikár Béla a Kossuth nóta szövegére énekelt régi stilusú, ötfokú ereszkedő dallamot.  A következő Kossuth elbújdosásával  kapcsolatos, a korona elvitelét emlegető dal megtörtént eseményeken alapszik:  Szemere Bertalan valóban elrejtette a koronát három társával, hogy a nemzeti függetlenség egyik fő jelképét majd alkalmaas időben Kossuth után küldhesse, de árulás folytán 1853-ban felfedezték az Orsova környéki rejtekhelyet.  A furulyán előadott eredetileg szárnykürtön megszólaló dallam Vikár Béla székelyudvarhelyi gyűjtése.  A hagyomány szerint a szabadságharcból fennmaradt székely katonai induló.

Köszönet

A rendelkezésünkre bocsátott anyagért és önzetlen támogatásukért köszönet illeti Juhász Katalint és az Egyszólam Együttes ezen a felvételen szereplő tagjait: Fábian Évát, Juhász Zoltánt, Sáringer Kálmánt, a bevezetőért Márton Juditot, a fordításért Kish Évát, Németh Miklóst és Tobakné Mary Wallace-t, és honlap mesterünket, Igor Nikishin-t.

Tobak Ferenc
 

 Top of page

The Kossuth Song By Katalin Juhász Translated by Éva Kish

By April of 1848 with the situation becoming increasingly menacing particularly because of the quarrels of the ethnic groups of the southern region, the Hungarian Parliament was compelled to order the enlisting of recruits.  Numerous army songs of the War of Independence mention Lajos Kossuth as their leader.  One of the reasons stem from the extraordinary influence Kossuth could exercise with his speeches in every social circle from Parliament to the common man.  As Mór Jókai wrote:  “No speaker could draw the spotlight to himself like he could.”  The second reason was that from the resignation on of the Batthány government, Kossuth, as the President of the National Defense Committee and, later, as regent, emerged as the foremost leader in the political struggle.

Among the recruiting songs, the most popular was the well-known Kossuth Song, of which many hundred verse variations and a good many melody variations are known.  The origins of the song, (the exact date of which is not known) has many legends associated with it.    The most likely origin seems to fall in September of 1848 when Kossuth incited the people for war with his speeches during his celebrated Alföld (Great Plain) recruiting trip.  According to Jókai, the Cegléd, Nagykőrös, and Kecskemét men exclaimed,  “We will all go!” in response to the speeches.  Gyula Káldy writes with regard to the Kossuth Song during the 1848 Alföld recruitment: 

“With the lead of the two councilors of the city of Szeged, the recruitment began with the sound of music.  They started out in the morning and around noon had returned to City Hall with not just the fulfillment of a battalion of 1000 men but 300 more attaching themselves to the cause.  This was the Third Battalion, whose commanding officer became János Damjanich. When the City flag was hoisted, the new recruits first sang the old verbunk tune:

Magyarország édes hazám,                   Hungary, my dear homeland,

Néked szült és nevelt anyám,                 I was born and raised for you by my mother,

Négy esztendő nem a világ,                   Four years isn’t such a long time,

Éljen a magyar szabadság,                     Long live Hungarian freedom,

Éljen a haza!                                         Long live the homeland!

They sang this because the enlistment lasted four years.  Likewise, in Szeged when they were recruiting the 33^rd Battalion, the Parliament ordered the enlistment of 200,000 recruits.  By that time, the following verse had been adopted:

Kossuth Lajos azt izente,                       Lajos Kossuth sent this message,

Hogy kevés a regimentje,                      That his regiment is wanting,

Ha még egyszer azt izeni,                       If he sends that message again,

Mindnyájunknak el kell menni,               All of us must go,

Éljen a haza!                                          Long live the homeland!

(…) This is how the tune came into being which later was named the Kossuth Song.”

On the anniversary of the 1848-49 Revolution and War of Independence, Lujza Tari edited a folk song collection in which we can find all of the most important types of folksongs that were connected with the War of Independence. (Magyarország nagy vitézség.  A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban.  Magyar Néprajzi Társaság, Budapest 1998.)  In this work, the editor cites origins connected with the Kossuth Song, identifies a number of further sources and presents 17 melody variations categorized in four types of melodies.

The most universally known tune, which has become a national symbol, presumably had its origins during the 1848 Revolution and War of Independence.  “Dressed up” in 19^th Century style, many think the melody, which is an old tune in several of its elements, was the composition of composer Lajos Szabó Balkányi.  The verse begins most often with the pronouncement of Lajos Kossuth’s name.  The presentation style is observable from the lyrical feeling rubato [unmetered] to the tight march tempo.  In older collections, the variety of refrain forms is especially rich. 

The second large grouping is made up of those tunes which are actually the well known verses of the Kossuth Songs put to other melodies.  Of these, perhaps the most beautiful examples have become known from the 1903 collection by Béla Vikár that includes versions of laments, ballads and soldier “send-off” tunes from the Székelyland

The third group, which is also included in the 1848-49 military marches, is comprised of those Kossuth Songs which were sung to a folky, stylized tune composed by Benjamin Egressy.  The tune that starts with the verse, “Don’t go, my Rose, onto the stubble” was to become popular when József Szerdahelyi first introduced it in 1843 in his play, “The escaped actress and the soldier’.  The well-known tune that starts with “A national colored rose on my cloak” was also written in the same style; the similarity of which is felt particularly in the first two lines.

The fourth type has a small range and dome structure and can be listed among the old style of folk melodies. The tune that starts with “The rain falls in droplets”, originally sung as a love song, is associated with this category.  The tune is sung in csárdás tempo and was collected in Szék (Transylvania) by a number of folklorists including István Volly in the 1940s, János Jagamas in 1949 and László Lajtha in 1954.  The variations only differ in one to two tones from one another.  The easy-to-memorize and easy-to-sing song also got into the school textbooks and as a result became well known nationwide.  In any case, it would be pleasing if the well-known tune learned in the music classroom reflected the original style of Szék and became known by as many people as possible.

After the defeat of the War of Independence, the Kossuth Song was banned (just like the Rákóczi and Klapka marches).  However, we know that, either in secret or with nonsense verses, it continued to be sung.  "Haynau's men went everywhere and arrested anyone who was caught singing the Kossuth Song. They called those that sang it Kossuth's dogs." (Heves County)  "They sang the Kossuth Song when there wasn't a policeman at the wedding. Kossuth was always brought out."  (Tolna County)  From 1850, the Kossuth Song was heard again with some changes in the text, after which it followed that it was found in a number of song collections, and also found it's way into instrumental music publications.  By the end of the last century [19^th Century] we can also find the Kossuth Song in textbooks so that it was also part of school instruction.

From 1867 the election campaign of the left-wing parties won over the masses with the ideology of 1848 and their election songs usually were sung to the tune of the Kossuth Song:

Kossuth Lajos azt izente,                           Lajos Kossuth sent this message,

Pécs városnak nincs követe,                      The city of Pécs doesn't have an envoy,

Ő még most nem jöhet haza,                      He can't come home yet,

Jó követet kér a haza,                                The homeland is asking for a good envoy,

Éljen Irányi!                                               Long live Irányi!

A pécsi nép érti szavát,                              The people of Pécs understand his words

Szereti ez még a hazát,                               He still loves his homeland,

Küzd, amiért öntöttünk vért,                      Fight for what we shed blood for,

Ezernyolcszáznegyvennyolcért.                   For 1848.

Éljen Irányi!                                               Long live Irányi!

The election tunes sung to the Kossuth Song melody were not only sung in Hungary but also in America.  Gyula Káldy published a variation sung in New York, adding "the Americans liked the tune so much that they sang it at elections in many places".

After Kossuth's death, newer variations were added to the well-known tune.  In the following variation, this sad event is memorialized in song:

Kossuth Lajos édesapánk,             Lajos Kossuth is our father,

Felesége édesanyánk.                    His wife our mother.

Nyugosznak ök mind a ketten        They are both resting peacefully

Magyarország sírkertjében.            In Hungary's cemetary.

Éljen a magyar szabadság               Long live Hungarian freedom

Éljen a haza!                                   Long live the homeland!

(Méhtelek, Szatmár County)

“Lajos Kossuth sent this message”

Arranged and performed by the Egyszólam band.

Accompanying text: Katalin Juhász

Translated by: Mary W. Tobak

This trio of melodies begins with an old style, descending pentatonic melody, sung with the text of the Kossuth Song.  It was collected in 1902 by Béla Vikár in Szentegyházasfalu, Udvarhely County [Transylvania],

The second melody is based on an actual incident surrounding the exile of Kossuth and the taking of the crown: Bertalan Szemere actually hid the crown with his three colleagues, so that one of the most important symbols of national independence could be sent after Kossuth at the right time.  Unfortunately, they were betrayed and in 1853 the hiding place was discovered near Orsova.  

The third melody of the trio is from Béla Vikár’s Székelyudvarhely collection.  Originally played on the cornet, for this recording the piece is performed on the whistle [six-holed fipple flute].

According to tradition, these Székely march is from the Hungarian War of Independence of 1848.

Acknowledgements

Many thanks to the following for their generous support and contributions to this page: Katalin Juhász for her article on the Kossuth Song, the Egyszólam Band (for this recording: Éva Fábian, Zoltán Juhász, Kálmán Sáringer) for their music, Judit Márton for the Introduction, Éva Kish, Miklós Németh and Mary W. Tobak for translating, and our webmaster, Igor Nikishin.

Ferenc Tobak

Top of page

For further information, please contact info@baratsag.com.