|
Tobak Ferenc Betlehemezés a ballószögi
tanyavilágban, az 1950-es években.
A
betlehemöt a fiúk készítötték el deszkábú, fehérre festötték. Belül
szentképek voltak ragasztva még a mennyezetre is, a báránykák és a Kisjézus
agyagbú vótak. A Kisjézus a jászolba feküdt, szalmán vagy szénán.
A világítás gyertya vót. Szent estéig, két hétig vót a betlehemözés.
A
betlehemösök négyen voltak juhásznak öltözve szőrös bekecsbe, kucsma
volt a fejükön a juhászokat utánozva. Az
Öregnek subája vót. Ahol
tudtuk hogy vallásosak, gyerekek vannak oda möntünk. Oda
be is engedtek. Az
Öreg juhász az kinn maratt. Bemöntünk, köszöntöttük a Kisjézust, létöttük
a betlehemöt az asztalra, möggyújtottuk a gyértyát, és a háziak nézögették
a betlehemöt. És
akkor elkesztük az éneköket. A pásztoroknak mindnek volt botja, verték a
ritmust, ütötték a fődet a nagy botokka. A
Menyből az angyal volt az első, Dicsőség mennyben az istennek, Pásztorok
pásztorok örvendezzünk. Így követköztek. Akkor
beszólítottuk az Öreg pásztort. Az
Öreg begyütt eldobta magát, bevágódott az asztal alá. Kicsi
gyerökök még sírtak is félelmükbe, amikor bevágódótt az Öreg. A
pásztorok szólígatták az Öregöt: Kejj
föl Öreg kejj föl, Nem
vagyok én tejföl, - mondta az Öreg. Kejj
fő Jézuskát csókóni. Mondták a pásztorok. Miféle
Mariskát? Jézuskát,
Jézuskát! - mondták. Akkor
bizony fölkelök. És
fölkelt az Öreg. És akkor az Öreggel együtt éneköltük: Pásztorok
keljünk fel, Hamar
induljunk el, Betlehem
városába, Rongyos
istálocskába, Siessünk,
ne késsünk, Hogy
még ezen éjjel oda érhessünk. Mi
Urunknak tiszteletet tehessünk. Ez vót a karácsonyra való fölkészülés.
Rajz:
Tobakné Váczi Mária, 76 Elmondták: Tobakné Váczi Mária76 Váczi Károly, 73 Váczi József, 65 Váczi Ferenc, 61
|